Kedves Látogató!
Ezen az oldalon Kerecseny történetéről és néprajzáról különböző forrásokból származó, tartós megőrzésre érdemes információkat archiválunk és adunk közre. Természetesen e forrásokat is jelöljük, vagy hozzáférhetővé tesszük (linkkel).
További archivált források
2. oldal HonlaptartalomKERECSENYről 2001-ből www.kanizsakisterseg.celodin.hu
Ezen az oldalon Kerecseny történetéről és néprajzáról különböző forrásokból származó, tartós megőrzésre érdemes információkat archiválunk és adunk közre. Természetesen e forrásokat is jelöljük, vagy hozzáférhetővé tesszük (linkkel).
Történet
A falu neve először 1255-ben leírt alakban ismeretes: Kerechen.
A név eredetére kétféle magyarázat is ismert. Az egyik magyarázat szerint személynévből keletkezhetett, a másik elgondolás a szláv kercet szóból származtatja elnevezését, mely azonos a magyar kereset szóval, ebből ismeretlen módon vált a kerecseny "vadászsólyom" jelentésűvé.
Várföld volt, amelyet IV. László adományozott el Atyusz mesternek. 1345-ben már kápolnájáról is tudunk. A források ritkán említik, 1472-ben plébánosa Péter, parochiális egyháza volt. Az 1513-as adólajstrom szerint a két Kerecsenyt egytelkes nemesség lakta. 1550-ben nemesi kúria is volt itt. Jelentős szőlőssel és gesztenyéssel rendelkezett Kerecseny. 1574 körül kisebb erődítmény volt. Őrsége 1600-ban felgyújtotta, többé nem építették újjá. Ezután eltűnik a község neve, de megjelenik Khielmann-sziget, amely a mai Kilimánnal azonosítható, Kerecseny szomszédja.
Csak 1690-ben szól a községről újra a forrás. Ekkor birtokosa a szentgróti Lanczy János. 1693-ban a kincstáré lett a helység. A területet a gelseiek használták, 50 hold szántója, 20 hald rétje és 100 hold erdeje volt.
1719-ben Alsó-Kerecseny Nagy Ferenc birtoka volt (Kanizsa török uralom alóli felszabadulása - 1690 - után vehette), majd Inkey János tulajdana lett. 20 kh gyenge szántóföldet írtak össze. 1721-ben egy kis-nemes, Botos Tamás leánya elzálogosítja Eszterházy Lászlónak birtokát.
A község erőteljes fejlődésnek indult a XVI-XVII. század első harmadától. 1754-ben volt temploma a temetőben. Három év múlva már 269-en laknak a faluban. A kerecsenyi lakosok 10 évi adómentességet kaptak. 1769-ben 4 nemes élt a helységben. Az 1763-as adatok alapján itt egy egész telek 20 hold szántó és 8 szekér rét volt. Kocsmáltatási joguk Szent György napjáig volt, az igás robotot négy marhával kellett végezniük.
1770-re 86 család lakott itt, 30 volt a nemesek száma, az összlakosság 398 lelket mutatott. Három iparos is tevékenykedett Kerecsenyben. A földjeik rossz minőségűek voltak. Tanítójuk külön nem volt, az orosz-tonyi iskolamester oktatta őket. Egy év múlva 537 lelket írtak össze. Az ezt követő évtizedek tovább emelték a lélekszámot. 1799-ben csak magyarok lakták Kerecsenyt. Termékeny volt a határa, de jó legelőkkel rendelkezett. 1819-ben a 72 házban 429-en laktak. 1828-ból részletes összeírás tudósít bennünket. 73 házban 463-an laktak. 140 adózó, 33 házas és 31 ház nélküli zsellér élt itt. Ekkor már csak egy nemes volt a községben, viszont dolgozott egy kovács. Dombos, agyagos, vízmosásos talajjal rendelkezett. 1832-ben 12 zsidót is összeírtak. Nagy szőlők voltak, tölgy- és bükkerdő, valamint virágzott a juhtenyésztés.
1851-ben összeírtak 586 katolikust és 20 zsidót. A Kerecsenyhez tartozó külterületek a következők voltak: Ádám-, Boszorkányhányás-, Erzsébet-, Fehér-, Kis-, Új-, Lujzahegy, valamint Gudor-völgy, Kis-puszta. Külön ki kell emelni a Törökcsapás-hegyet. A földrajzi név alapján azt állíthatjuk, hogy erre vezetett a törökök hadiútja. Kis-puszta neve a valamikori falu helyét takarja. A község ma nem az eredeti helyén fekszik, hanem attól délnyugatra, egy kilométerre. Lehet, hogy a törökdúláskor, hogy magukat könnyebben védhessék, Kerecsenyi Bálint kastélya és majorja körül tömörültek, és így alapították meg a jelenlegi Kerecseny községet.
A név eredetére kétféle magyarázat is ismert. Az egyik magyarázat szerint személynévből keletkezhetett, a másik elgondolás a szláv kercet szóból származtatja elnevezését, mely azonos a magyar kereset szóval, ebből ismeretlen módon vált a kerecseny "vadászsólyom" jelentésűvé.
Várföld volt, amelyet IV. László adományozott el Atyusz mesternek. 1345-ben már kápolnájáról is tudunk. A források ritkán említik, 1472-ben plébánosa Péter, parochiális egyháza volt. Az 1513-as adólajstrom szerint a két Kerecsenyt egytelkes nemesség lakta. 1550-ben nemesi kúria is volt itt. Jelentős szőlőssel és gesztenyéssel rendelkezett Kerecseny. 1574 körül kisebb erődítmény volt. Őrsége 1600-ban felgyújtotta, többé nem építették újjá. Ezután eltűnik a község neve, de megjelenik Khielmann-sziget, amely a mai Kilimánnal azonosítható, Kerecseny szomszédja.
Csak 1690-ben szól a községről újra a forrás. Ekkor birtokosa a szentgróti Lanczy János. 1693-ban a kincstáré lett a helység. A területet a gelseiek használták, 50 hold szántója, 20 hald rétje és 100 hold erdeje volt.
1719-ben Alsó-Kerecseny Nagy Ferenc birtoka volt (Kanizsa török uralom alóli felszabadulása - 1690 - után vehette), majd Inkey János tulajdana lett. 20 kh gyenge szántóföldet írtak össze. 1721-ben egy kis-nemes, Botos Tamás leánya elzálogosítja Eszterházy Lászlónak birtokát.
A község erőteljes fejlődésnek indult a XVI-XVII. század első harmadától. 1754-ben volt temploma a temetőben. Három év múlva már 269-en laknak a faluban. A kerecsenyi lakosok 10 évi adómentességet kaptak. 1769-ben 4 nemes élt a helységben. Az 1763-as adatok alapján itt egy egész telek 20 hold szántó és 8 szekér rét volt. Kocsmáltatási joguk Szent György napjáig volt, az igás robotot négy marhával kellett végezniük.
1770-re 86 család lakott itt, 30 volt a nemesek száma, az összlakosság 398 lelket mutatott. Három iparos is tevékenykedett Kerecsenyben. A földjeik rossz minőségűek voltak. Tanítójuk külön nem volt, az orosz-tonyi iskolamester oktatta őket. Egy év múlva 537 lelket írtak össze. Az ezt követő évtizedek tovább emelték a lélekszámot. 1799-ben csak magyarok lakták Kerecsenyt. Termékeny volt a határa, de jó legelőkkel rendelkezett. 1819-ben a 72 házban 429-en laktak. 1828-ból részletes összeírás tudósít bennünket. 73 házban 463-an laktak. 140 adózó, 33 házas és 31 ház nélküli zsellér élt itt. Ekkor már csak egy nemes volt a községben, viszont dolgozott egy kovács. Dombos, agyagos, vízmosásos talajjal rendelkezett. 1832-ben 12 zsidót is összeírtak. Nagy szőlők voltak, tölgy- és bükkerdő, valamint virágzott a juhtenyésztés.
1851-ben összeírtak 586 katolikust és 20 zsidót. A Kerecsenyhez tartozó külterületek a következők voltak: Ádám-, Boszorkányhányás-, Erzsébet-, Fehér-, Kis-, Új-, Lujzahegy, valamint Gudor-völgy, Kis-puszta. Külön ki kell emelni a Törökcsapás-hegyet. A földrajzi név alapján azt állíthatjuk, hogy erre vezetett a törökök hadiútja. Kis-puszta neve a valamikori falu helyét takarja. A község ma nem az eredeti helyén fekszik, hanem attól délnyugatra, egy kilométerre. Lehet, hogy a törökdúláskor, hogy magukat könnyebben védhessék, Kerecsenyi Bálint kastélya és majorja körül tömörültek, és így alapították meg a jelenlegi Kerecseny községet.
További archivált források
2. oldal HonlaptartalomKERECSENYről 2001-ből www.kanizsakisterseg.celodin.hu